Vehofsics
Erzsébet
Fotózni annyi, mint részévé válni az időnek.
Minden fénykép egy kitüntetett pillanat, amely azon túl, hogy abban a
pillanatban érzelmeket ébreszt, valami sokkal többet ad: rögzíti egy darabkáját
a mának.
Amikor a fotós megáll fényképezni, lát egy képet, amihez hozzáadja önmagát. Az
érzéseit, pillanatnyi hangulatát, tudását, tapasztalatait. A folyamat végén,
amikor a fotó elkészül, és a kép kikerül a falra, internetre, vagy a családi
fotóalbumba, a néző is lát egy képet. Lehet, hogy ugyanúgy hat rá, mint az
eredeti kép az alkotóra, de az is lehet, hogy teljesen másképp. És a kettő
között ott van a fény, az áldott fény, ami nélkül nem készülhetne el egyetlen
fotó sem.
