Gyermekkorom óta érdeklődöm a fotózás iránt. Húszéves koromra jutottam el a Smena 8- hoz hasonló „szappanos dobozokon” át az első tükörreflexes kamerámig egy Zenit TTL-ig mely „ hatalmas lehetőségei” egy életre megfertőztek. Családot kirekesztettem a fürdőszobából és órákat, napokat töltöttem el e „komoly” fotólabor sötétjének rejtekeiben és csepegő képeket szárítgattam a lakás minden pontján. Vegyszerek és vegyszeres üvegek a spájzban a befőttek mellett és hatalmas boldogság mikor a hívóban sejtelmesen megjelent egy viszonylag jól exponált kép.
A legtöbb szakirodalmat elolvasva eljutottam egy szintre, de mint az élet más területen is igaz, társak, barátok nélkül nem lehet tovább fejlődni.
Nagyon sokat köszönhetek Smuck Lászlónak aki a ’80-as évek elején vezetett fotószakkörében megkaptam azt a többletet amit a szakkönyvekből nagyon nehéz elsajátítani. Felnyitotta szemem és egy olyan fotós látásmódot adott nekem mely azóta is elkísér utamon és hálát érzek irányába mindannyiszor mikor eszembe jut.
Chinon CE5-ös jó minőségű gépem a hozzá való obikkal elkísért mindaddig a választási pontig mikor már úgy éreztem, hogy a digitális technika és az általa nyújtott előnyök átlendítettek az analóg technika leváltásának hatalmas dilemmáján.
Tudásomat és látásmódomat a folyamatos önképzésen túl egy bp-i minősített digitális fotókurzuson tovább tökéletesítettem. Itt szerencsém volt a fotózás különféle szakterületeinek jeles képviselőitől tanulnom, többek között Kornis Péter, Szűts Miklós, Jung Zseni, Máté András és nem utolsó sorban Nagy Gy. György fotóművészektől.
A nyolcvanas évek közepén egy sikeres képbírálat folytán a Győri Fotóklub tagjai közé fogadott, de hamarosan munkám Bp-re szólított és közel húsz év távollét után ismét régi klubom soraiba visszatérve a klub elnökeként segítem, alakítom, fejlesztem, irányítom egyesületünk tevékenységét.